Platón állama a rádióban
A Rádiózenekar tagjai értetlenül állnak a tény előtt, hogy – megkérdezésük és értesítésük nélkül – a rádió elnöke kiléptette zenekarukat a Magyar Szimfonikus Zenekarok Szövetségéből. Levelet írtak, tiltakoztak a kiléptetés ellen. Elmondták, hogy a zenekar továbbra is a szövetség tagja szeretne maradni. A válaszban röviden közölték velük, ki az úr a háznál, sőt meg is magyarázták, hogy miért. Kérésüket, pedig diktum-faktum leintették, mint karmester a darabot. Ezt szokták meg, ezt értik.
Ami velük történik, azt meg azért nem értik a jeles zenészek, mert nem a kellő filozófiai szemszögből nézik a dolgot. Nagyműveltségű elnökük ugyanis bizonyára a platóni filozófia hitvallója, és tanainak megvalósítója. Nem akarja ő kivonni őket a zenei közéletből, elhajtani a koncerttermekből és helyette óvodákban, meg színházi árokban húzatni velük a talpalávalót. Ugyan! Csupán az ókori filozófus állam-utópiáját akarja megteremteni birodalmában. Tudnivaló, hogy a szöveg nélküli zenét Platón nem tartotta sokra: durvának, parasztinak nevezte. A hangszerek közül is csak a lírát és a kitharát engedélyezte. (Reszkessetek, fúvósok! Mert a nagybőgőt kis jóindulattal csak-csak lírának lehet nézni, de a fagott legfeljebb a pásztoroknak engedélyezett szirinxként, pásztorsípként lesz használható – a legelőn. Jó lesz hamar megtanulni a birkaterelés fortélyait!) És ha egyszer a nagy filozófus a hangszeresek javát feleslegesnek tartotta ideális állama számára, akkor Such mesternek is joga van hasonló szellemben eljárni velük szemben! Ehhez még az az alig 80% is sok, ami megmaradt a hajdan jobb időket is megélt zenekarból.
Such harmadik éve “racionalizál, hajt végre szerkezetátalakítást és reformokat”. Ugye, így szokták mondani, aminek a vége elvonás, leépítés, ellehetetlenítés? Jelen esetben a zenei együttesek majd egymilliárdos parlamenti céltámogatásából igyekszik minél többet „racionalizálni”. Úgy tűnik, nagy sikerrel, hiszen a cég jelentős „nyereséggel” zárta a 2008-as évet. Csak az a bökkenő, hogy a céltámogatás célja a muzsikálás, a magyar zenekultúra előmozdítása lenne, nem pedig a nyereség növelése. Erre az évadra a színes szórólapon meghirdetett 11 koncert közül 5 maradt el, nem beszélve a Budapesti Tavaszi Fesztiválon adandó hangversenyről és egy rangos milánói turnéról. Közel 50%! Csak az a kérdés, hogy mindez a részvénytársaság nyereségére, vagy a zenekultúra és a közönség veszteségére történik?
Hovatovább viszont a Rádiózenekar lesz az egyetlen, amely nem képes nyilvántartásba vétetni magát, és az új előadó-művészeti törvény előnyeit kihasználni. Suchék nem kívánják jogi személyként intézményesíteni az együtteseket, amelyek így az esélyt is elveszthetik a törvény által biztosított lehetőségek kihasználására.
Persze azt sem szabad elhallgatni, hogy Such egy igazi, vérbeli demokrata a szó klasszikus értelmében, akár egy görög olimpikon. Történt ugyanis, hogy a legdemokratikusabb módon, önkéntes alapon szerveztetett meghallgatást a Rádiózenekar tagjainak, hogy bizonyíthassák művészi alkalmasságukat. És mit tesz Isten: a nagy visszhangot kiváltott Wagner-produkció zenekari művészeinek harmada gyengének bizonyult, és nem felelt meg a vizsgán! Így aztán most szabadon lehet válogatni, kit rúgjanak ki a zenekarból. Elvégre ott a minősítés: gyenge volt, nem felelt meg! Pedig eddig úgy tudtuk, a Rádiózenekar Európa-szerte a legmagasabban értékelt zenekarok egyike. De hiába, ha egyszer olyanok tesznek rendet egy zenekar tájékán, akik maguk – érthető okokból – nem túl gyakori látogatói a komolyzenei hangversenyeknek, és egy zenekar esetében legfeljebb az tűnik fel számukra, hogy a hárfás kevesebbet dolgozik. Utóbb azért, az idei Wagner-napokon a MÜPÁ-ban mégis megengedik a selejtnek a játékot, hiszen különben fizetni kellene a tömérdek kisegítőt, és akkor oda a nyereség. Na, igen. A demokrácia fogalmába viszont nem tartozik bele, hogy megkérdezzük a zenészeket, akarnak-e tovább is a szakmai szövetség tagjai lenni. Ezt Such egymaga is el tudja dönteni. Főleg akkor, ha az említett szövetség folyóirata nem cenzúráz, nem vet gátat a vélemények szabad kifejtésének és alkalmanként azok is megszólalhatnak, akik bírálni merészelik, ami a Magyar Rádióban folyik. (Nem úgy, mint néhány ismert folyóirat!)
Valami probléma mégis lehet Such antik kultúreszményével. Ő ugyanis a Rádiókórus harminc százalékát is elzavarta, pedig Platón az éneklést kifejezetten pártfogolta. Hiába mondta a szakma minden képviselője Kocsis Zoltántól az utolsó kóristáig, hogy nem lesz jó, ha az énekkar nem fog tudni megfelelni eredeti feladatának. Megoldjuk – legyintett, és lelkesen bólogattak hozzá a „látvány-sameszok”.
Megoldották. Koncert alig van, de ha akad, profi kisegítők tucatjait és amatőröket kell beállítani. Április 10-én a Zeneakadémián Kodály Psalmusában a tucatnyi amatőrrel megspékelt felállás mellett a fél Nemzeti Énekkar is kellett a hangzáshoz. Oda juttatta a Rádióénekkart saját intézménye, hogy már a Psalmust nem tudják egyedül elénekelni. A zenei együttesek programjáért felelős szerkesztők pedig melléteszik az ideológiát. Az a demokratikus, ha senkit sem különböztetünk meg profiként és amatőrként! Mindenki énekeljen, ahogy tud, majd lesz valahogy. Majd kitalálunk hozzá jó szlogeneket…
Kodály pedig forog a sírjában. Ő lenne az első, aki tiltakoznék a kategóriák ilyen kontár összemosása ellen: pedig rá igazán nem lehet mondani, hogy nem volt híve az amatőr kórusmozgalomnak! De művelt embernek nem fordul meg a fejében, hogy akkor emeli a zenekultúra színvonalát, ha az évekig tartó zenei tanulmányokon, és mindennapos hangképzésen áteső profi muzsikus mellé beülteti a szükségképpen képzetlenebb amatőrt. Kell az amatőr kórus, mert adja a zeneszerető és zeneértő bázist. És kell a profi, a lehető legmagasabb művészi színvonalon, hogy mutassa az irányt, és húzza magával az ország zenei életét. Ami nem kell, az a nemzeti kincseket devalváló menedzser…
Tessék mondani, miért nem számít hűtlen kezelésnek a nemzeti kultúrkincs elherdálása? Ha önjelölt restaurátorként nekiesnék a Munkácsy-oeuvre újjávarázslásának egy jó adag sósav alkalmazásával, tíz percen belül értem jönne a rendőrség. Nagy múltú zenei együtteseket miért lehet következmények nélkül szétverni? (Simó Pál)
Magyar Szimfonikus Zenekarok Szövetsége
